Parabola (próza)
Hová tűnt a templom?
Az artista mindig is a saját dolgával törődött. Lételeme volt, hogy ne üsse bele az orrát olyasmibe, amihez semmi köze. (És erre ő büszke is volt!)
Egyik nap azonban leesett a trapézról. Húsz éves pályafutása során először az artista rosszul ugrott! Bekerült a kórházba, de nem halt meg.
Aztán sorra látogatták meg a bohócok és a táncosnők ledér öltözetben és vígasztalták. Emberünk megdöbbent, sohasem gondolta volna, hogy a munkatársai ilyen könnyűvérű emberek: csupa festett arc és álságosan mosolygó száj! Az artista azt hitte, hogy ő egy templomban teljesít papi szolgálatot, a 20 év alatt mindig, természetesen. Nem tudta elfogadni, hogy az, aminek ő a szerves részévé vált, az az emberek könnyed szórakoztatása: az egy revü! A bohócok és táncosnők váltig ezt hajtogatták; de ő ragaszkodott hozzá, hogy ő egy áldozó - pap.
Aztán a vita nyugvópontra jutott; a bohócok és a táncosnők megállapították - egyöntetűen -, hogy az artista megbolondult. De hát ez érthető is egy ilyen súlyos balesetnél.
Amikor az artista utoljára elment a cirkuszba, leült a nézők közé, hogy megnézze az előadást. Egyet nem tudott megérteni: hova tűnt a templom?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése