Kutrik Bence visszaemlékezése

Nem nagyon tudom szavakkal leírni, amit kaptam tőle. Minden nap eszembe jut, mert nagyon jó barátomnak tartom és mert nagyon hiányzik. A mai napig is minden nap eszembe jut és nem értem, hogy mi történt, illetve miért történt. Rengeteg kérdésem van még, amit meg akartam beszélni vele, mind zenei, mind az életről.
Az egyik legjelentősebb dolog, amit kaptam tőle, az talán az volt, hogy abban a cinikus országban és korban, amikor a Miklóst megismertem, ő egy sziget volt, ahol ez a cinizmus és rosszindulat nem létezett. Baráti közeledésemet - amit az iránta érzett végtelen tiszteletem okozott, amiatt, amilyen zenész volt - örömmel és segítőkészen fogadta, és ezzel hitet adott nekem, hogy van értelme zenével foglalkozni. A zene mindig is nagyon fontos volt nekem, és ez adta a barátságunk kezdeti alapjait.
Aztán persze, ahogy teltek az évek, sokszor beszéltünk minden másról. Nem értettünk mindenben egyet, mivel engem nem érdekelnek az egyházak és vallások, és ő egy mélységesen hívő személy, de ettől függetlenül rengeteg okos dolgot tanultam tőle az életre vonatkozóan.