Gulyás Gabriella emléke

Nagyon jók Miki zenéi. Úgy előttem van, ahogy lágy hozzáértéssel zongorázik.

Bene Júlia sorai

Kedves Piroska!

Miklósról több kedves emléket is őrzök, onnét fogva, hogy szüleink barátsága révén gyerekkorunkban többször is találkoztunk, például a kertünkben rendezett bográcsozások alkalmával, de ezek már halvány emlékek.

Két eset jut most eszembe. Mikor frissen költöztünk a zuglói lakásunkba, Miki eljött segíteni helyükre tolni a bútorokat. Utána J. S. Bach-ról beszélt, hogy milyen zseniális, tulajdonképpen szinte minden rá épül a zenében, ami utána jött. Leült a szintetizátorhoz és Bach-ot kezdett játszani, csak egy kicsit csúsztatott, eltolt ritmusban, és valóban teljesen JAZZ lett belőle! Ez katartikus élmény volt. Meg az a laza természetesség is, ahogy előadta.

A másik emlékem, amikor egyszer váratlanul betoppantunk Hozzátok az Akácfa utcai albérletetekbe (ahol a szomszédok igen nehezen viselték a zongorázást!), Ti nagyon kedvesen fogadtatok és azon nevettünk, ahogy Miklós Téged egy kiskanállal müzlivel etetgetett végtelen nagy szeretettel, mint egy madárkát... Nekem is nagyon hiányzik Miklós, aki szeretetből jövő kis gesztusaival olyan mélyen tudott hatni ránk.

Bene Juli

Magyar Csaba emlékező sorai

Kedves Piroska!
Miklósról, néhány együtt eltöltött percről, óráról szép emlékeim vannak.Egy koreai zongorista Schubert-szonátát játszott, és mi végigelemeztük, mikor milyen hangnemben járunk... Nagyon mókás volt, jól éreztük magunkat. Olyan is volt, amikor Krause Marika néninél volt Miki vendégként órán, és én ott ültem, hallgattam őt és figyeltem, hogy működnek együtt, s hogy milyen nagyszerűen helytállt Miklós akkor is. Valamikor a házasságunk elején meglátogattatok bennünket, amikor még albérletben laktunk, az is kedves emlék számomra.
Tudom, milyen elveszíteni valakit, akit nagyon szeretünk, és együttérzek veled és a gyerekekkel.
Szeretettel:
Magyar Csaba

Kutrik Bence visszaemlékezése

Nem nagyon tudom szavakkal leírni, amit kaptam tőle. Minden nap eszembe jut, mert nagyon jó barátomnak tartom és mert nagyon hiányzik. A mai napig is minden nap eszembe jut és nem értem, hogy mi történt, illetve miért történt. Rengeteg kérdésem van még, amit meg akartam beszélni vele, mind zenei, mind az életről.
Az egyik legjelentősebb dolog, amit kaptam tőle, az talán az volt, hogy abban a cinikus országban és korban, amikor a Miklóst megismertem, ő egy sziget volt, ahol ez a cinizmus és rosszindulat nem létezett. Baráti közeledésemet - amit az iránta érzett végtelen tiszteletem okozott, amiatt, amilyen zenész volt - örömmel és segítőkészen fogadta, és ezzel hitet adott nekem, hogy van értelme zenével foglalkozni. A zene mindig is nagyon fontos volt nekem, és ez adta a barátságunk kezdeti alapjait.
Aztán persze, ahogy teltek az évek, sokszor beszéltünk minden másról. Nem értettünk mindenben egyet, mivel engem nem érdekelnek az egyházak és vallások, és ő egy mélységesen hívő személy, de ettől függetlenül rengeteg okos dolgot tanultam tőle az életre vonatkozóan.

Kuklis Gergely visszaemlékezése

Tahiban, még a református ifi-táborban épp túl voltunk az esti készülődésen. Villanyt oltottunk. Már a szokásos filozófiai vitákhoz is fáradtan álomba merültünk mind a négyen - lobogó lelkű kamaszok. Miki izgatott hangjára ébredtünk: - "Bocs srácok, muszáj villanyt gyújtanom! Különben elmegy... Gyorsan... papírt... itt a tollam... nem, ceruza nincs..."
Rögtön tudtam, mi van: ez azonnal komponálni kezd, itt a ROHAM! Kérdés nélkül keze alá dolgoztunk: amint "elkapdosta" a gyorsan "diktált" kánon sorait, úgy memorizáltuk, mindig újabb szólammal gazdagodva. Vezényelt ez a nyakigláb kamasz, mi meg fújtuk a mutáló kappan hangunkon.
Tíz perc alatt született egy ősi, keleti, biblikus hangulatú, fájdalmasan szép, dússzövésű háromszólamú himnusz, és nincs az a távoli vallás, vagy idegen kultúra, mely ne ismerte volna föl már az első hangokból a teremtőjét imádó, sóvárgó, szerető, dicsőítő és magához ölelő teremtmény célba ért imáját.


Miki nem elásta vagy gyarapította vagy megsokszorozta a tálentumát. Még csak nem is tanult meg aranyat csinálni.
Csak hagyta, hogy a benne élő fény változtassa körülötte arannyá a világát.


Így maradt meg bennem:
Mesterét követő, kamaszkorát élő mesternek.