Miklósról több kedves emléket is őrzök, onnét fogva, hogy szüleink barátsága révén gyerekkorunkban többször is találkoztunk, például a kertünkben rendezett bográcsozások alkalmával, de ezek már halvány emlékek.
Két eset jut most eszembe. Mikor frissen költöztünk a zuglói lakásunkba, Miki eljött segíteni helyükre tolni a bútorokat. Utána J. S. Bach-ról beszélt, hogy milyen zseniális, tulajdonképpen szinte minden rá épül a zenében, ami utána jött. Leült a szintetizátorhoz és Bach-ot kezdett játszani, csak egy kicsit csúsztatott, eltolt ritmusban, és valóban teljesen JAZZ lett belőle! Ez katartikus élmény volt. Meg az a laza természetesség is, ahogy előadta.
A másik emlékem, amikor egyszer váratlanul betoppantunk Hozzátok az Akácfa utcai albérletetekbe (ahol a szomszédok igen nehezen viselték a zongorázást!), Ti nagyon kedvesen fogadtatok és azon nevettünk, ahogy Miklós Téged egy kiskanállal müzlivel etetgetett végtelen nagy szeretettel, mint egy madárkát... Nekem is nagyon hiányzik Miklós, aki szeretetből jövő kis gesztusaival olyan mélyen tudott hatni ránk.
Bene Juli
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése