Szonett
Itt a város, amelyben éltem,
Szegényeit megsüvegeltem,
S mostanra napba öltözött.
Mondd: ki lenne nálam boldogabb?
Ha leguggol mellém az alkonyat,
Elrebben az éhes vad űzöttsége
Egyszersmind a jóllakott pribék békéje is.
És hálóját szétbontja a pillanat,
Hogy a mindenség ellobbanjon és sas -
szárnyait kitárja a csend.
Hogy megpihenjen végre már
A koldus Lázár Ábrahám oldalán
Hogy megpillantsam végre én is Őt!
Esdve, kérőn néz rám
Vár rám a város
A Menny...
A Hazám...
2010. augusztus 10., kedd
Szonett (2000.)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése