2010. augusztus 10., kedd

Szonett (2000.)



Szonett

Itt a város, amelyben éltem,
Szegényeit megsüvegeltem,
S mostanra napba öltözött.
Mondd: ki lenne nálam boldogabb?

Ha leguggol mellém az alkonyat,
Elrebben az éhes vad űzöttsége
Egyszersmind a jóllakott pribék békéje is.

És hálóját szétbontja a pillanat,
Hogy a mindenség ellobbanjon és sas -
szárnyait kitárja a csend.

Hogy megpihenjen végre már
A koldus Lázár Ábrahám oldalán

Hogy megpillantsam végre én is Őt!

Esdve, kérőn néz rám
Vár rám a város
A Menny...
A Hazám...

Nincsenek megjegyzések: