2008. december 9., kedd

"Lélekvesztő" (vagyis lélekmentő) Igék (III.)


III. „lélekvesztő” (lélekmentő) Ige


„ (1) Azokban a napokban, mivelhogy fölötte nagy volt a sokaság, és nem volt mit enniük, magához szólította Jézus az Ő tanítványait, és monda nékik: (2) Szánakozom e sokaságon, mert immár harmadnapja hogy velem vannak, és nincs mit enniük; (3) És ha éhen bocsátom haza őket, kidőlnek az úton; mert némelyek őközülük messzünnen jöttek. (4) Az Ő tanítványai pedig felelének néki: Honnan elégíthetné meg ezeket valaki kenyérrel itt e pusztában? (5) És megkérdé őket: Hány kenyeretek van? Azok pedig mondának: Hét. (6) Akkor megparancsolá a sokaságnak, hogy telepedjenek le a földre. És vevén a hét kenyeret, és hálákat adván, megszegé, és adá az Ő tanítványainak, hogy eléjük tegyék. És a sokaság elé tevék. (7) Volt egy kevés haluk is. És hálákat adván mondá, hogy tegyék eléjük azokat is. (8) Evének azért, és megelégedének; és fölszedék a maradék darabokat, hét kosárral. (9) Akik pedig ettek, mintegy négyezren voltak; és elbocsátá őket. (10) És azonnal a hajóba szálla tanítványaival, és méne Dalmánuta vidékére. (11) És kijövének a farizeusok, és kezdék Őt faggatni, mennyei jelt kívánván tőle, hogy kísértsék Őt. (12) Ő pedig szellemében felfohászkodván, monda: Miért kíván jelt ez a nemzetség? Bizony mondom néktek: Nem adatik jel ennek a nemzetségnek. (13) És otthagyván őket, ismét hajóba szálla, és a túlsó partra méne. (14) De elfelejtének kenyeret vinni, és egy kenyérnél nem volt velük több a hajóban. (15) És Ő inti vala őket, mondván: Vigyázzatok, őrizkedjetek a farizeusok kovászától és a Heródes kovászától! (16) Ekkor egymás között tanakodván, mondának: Nincs kenyerünk. (17) Jézus pedig észrevévén ezt, monda nékik: Mit tanakodtok, hogy nincs kenyeretek? Mégsem látjátok-é be és nem értitek-é ? Mégis kemény-é a szívetek? (18) Szemeitek lévén, nem láttok-é? és füleitek lévén, nem hallotok-é? és nem emlékeztek-é? (19) Mikor az öt kenyeret megszegtem az ötezernek, hány kosarat hoztatok el darabokkal tele? Mondának néki: Tizenkettőt. (20) Mikor pedig a hetet a négyezernek, hány kosarat hoztatok el darabokkal tele? Azok pedig mondának: Hetet. (21) És monda nékik: Hogy nem értitek hát? (22) Azután Betsaidába méne; és egy vakot vittek hozzá és kérik vala Őt, hogy illesse azt. (23) Ő pedig megfogván a vaknak kezét, kivezeté őt a falun kívül; és szemeibe köpvén, és kezeit reá tévén, megkérdé őt, ha lát-é valamit? (24) Az pedig föltekintvén, monda: Látom az embereket, mint valami járkáló fákat. (25) Azután kezeit ismét ráveté annak szemeire, és feltekintete véle. És megépüle, és láta messze és világosan mindent. (26) És hazaküldé, mondván: Se a faluba be ne menj, se senkinek el ne mondd a faluban. (27) És elméne Jézus és az Ő tanítványai Cézárea Filippi falvaiba; és útközben megkérdé az Ő tanítványait, mondván nékik: Kinek mondanak engem az emberek? (28) Ők pedig felelének: Keresztelő Jánosnak; és némelyek Illésnek; némelyek pedig egynek a próféták közül. (29) És Ő monda nékik: Ti pedig kinek mondotok engem? Felelvén pedig Péter, monda néki: Te vagy a Krisztus. (30) És rájuk parancsola, hogy senkinek se szóljanak felőle. (31) És kezdé őket tanítani, hogy az ember Fiának sokat kell szenvedni, és megvettetni a vénektől és a főpapoktól és írástudóktól, és megöletni, és harmadnapra feltámadni. (32) És ezt nyíltan mondja vala. Péter pedig magához vonván Őt, kezdé dorgálni. (33) És Ő megfordulván és az Ő tanítványaira tekintvén, megfeddé Pétert, mondván: Távozz tőlem sátán, mert nem gondolsz az Isten dolgaira, hanem az emberi dolgokra. (34) A sokaságot pedig az Ő tanítványaival együtt magához szólítván, monda nékik: Ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg magát, és vegye fel az ő keresztjét, és kövessen engem. (35) Mert valaki meg akarja menteni az ő életét (lelkét), elveszti azt; valaki pedig elveszti az ő életét (lelkét) énérettem és az Evangéliumért, az megmenti azt. (36) Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, életét (lelkét) pedig elveszíti? (37) Avagy mit adhat az ember az ember váltságul az ő életéért (lelkéért)? (38) Mert valaki szégyell engem és az én beszédeimet e parázna és bűnös nemzetség között, az embernek Fia is szégyellni fogja azt, mikor eljön az Ő Atyja dicsőségében a szent angyalokkal." (Márk evangéliuma 8. rész)


Jézus szánja az éhes sokaságot. 4000 embert lakat jól 7 kenyérrel (1 – 10. vers).


A farizeusok bizonytalansága: képmutatás. Isten nem a nekik való megfelelni akarásból szolgál, hanem a szükség miatt: ahol nagyobb a szükség, ahol 5000 – re jut 5 kenyér, ott 12 kosár marad; ahol 4000 – re jut 7 kenyér, ott 7 kosár marad (11 – 21. vers).


Jézus az Ő szánalma miatt (2. vers) állítja helyre Izráelt is és az Egyházat is.


Aztán a halászat helyénél (Betsaidánál) meggyógyítja a vakot. A vak az ember. Az első gyógyulásnál félig lát: ez lehet Izráel helyreállítása; a második gyógyulásnál már tökéletesen lát. Izráel és az Egyház teljessége: ez Isten Szeme fénye! (22 – 26. vers)


Ezután jön a péteri kijelentés (27 – 30. vers), azután a szenvedés 6 lépése (31. vers). Jézus ugyanúgy sátánnak nevezi az előbbi kijelentést „elfelejtő”, emberi dolgokhoz forduló Pétert. (Nem ő a Kőszikla.) A Márk evangéliumában Jézus a sokaságot is és a tanítványait is magához hívja. Szinte szó szerint ugynazt mondja itt is, mint a Máté evangéliuma 16. részében, avval a különbséggel, hogy itt azt is hozzáteszi, hogy „… énérettem és az Evangéliumért” ! Tehát rögtön „aprópénzre” váltja – gyakorlativá teszi – az „…énérettem” – et. ( 32 – 37. vers)


A 38. versben a visszajövetelt is az Evangélium látószögéből világítja meg: az Evangélium hirdetése az a földi cél,amiért és amiben érdemes „elveszteni” a világegyetemnél is többet érő lelkünket.


„ Mert valaki szégyell engem és az én beszédeimet („logosz”) e parázna és bűnös nemzetség (fej, törzs, korszak, emberöltő, generáció) között, az ember Fia is szégyellni fogja azt, mikor eljön az Ő Atyja dicsőségében a szent angyalokkal.”


Összefoglalás:

A „lélekvesztés” eddigi Igéiben
1. a
Máté evangéliuma 10. részében az ELSZAKADÁS – t,
2. a
Máté evangéliuma 16. részében a DÖNTÉS – t és a KAPCSOLAT – ot,
3. a Márk evangéliuma 8. részében az EVANGÉLIZÁCIÓ – t hangsúlyozza a Szent Lélek.

Nincsenek megjegyzések: