Elmélkedés a keresztről

Elmélkedés a keresztről

Pálnak a keresztről való elmélkedése mindig döntés volt.

„Úgy vélekedvén”, úgy döntvén, hogy ha egy meghalt mindenkiért, tehát mindazok meghaltak… (2Kor. 5,15.)

„Mert nem végeztem, hogy egyébről tudjak (szemlélődjek) ti köztetek, mint a Jézus Krisztusról, még pedig mint megfeszítettről.” (2Kor. 2,2.)

„Sőt magunk is halálra szántuk magunkat…” Magunk is érvényesnek itéltük a magunk számára a halálos itéletet – hogy ne bizakodnánk mi magunkban, hanem az Istenben, aki feltámasztja a holtakat. (2Kor. 1,9.)

„Annakokáért gyönyörködöm az erőtlenségekben, bántalmazásokban, nyomorúságokban, üldözésekben és szorogattatásokban Krisztusért; mert amikor erőtelen vagyok, akkor vagyok erős.” (2Kor. 12, 10.)

Sőt! Pál dicsekedett az erőtlenségével. „És ezt mondá nékem: Elég néked az én kegyelmem; mert az én erőm erőtlenség által végeztetik el. Nagy örömest dicsekszem azért az erőtelenségeimmel, hogy a Krisztus ereje lakozzék én bennem.” ( 2 Kor. 12, 9.) Ez nála döntés volt.

„Nézvén a hitnek fejedelmére és bevégezőjére Jézusra, aki az előtte levő öröm helyett, megvetve a gyalázatot, keresztet szenvedett, s az Isten királyi székének jobbjára ült.” (Zsid. 12, 2.)
Így lehet megnyerni a küzdelmet, megfutni a pályát és legyőzni a bűnt. (Pál is megvetette a gyalázatot. Azt mondta: „pillanatnyi könnyű szenvedésünk”. 2Kor. 4, 17.)

Ha a szemünk tiszta, az egész lényünk (testünk) világos lesz.Az ember úgy tudja megtisztítani a testét, ha előbb a „lámpáját” (a szemét) tisztítja meg.

Jézus azt mondta, hogy nekünk úgy kell Őrá nézni, mint Izráel fiainak az érckígyóra.
„És amiképpen felemelte Mózes a kígyót a pusztában, akképen kell az ember Fiának felemeltetnie. Hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” (Ján. 3,14.15.)

Az „ember” görögül azt jelenti: „felfelé néző”. Jézus az Ember Fia: felemeltetik.

„És én, ha felemeltetem e földről, mindeneket magamhoz vonszok. Ezt pedig azért mondá, hogy megjelentse, milyen halállal kell meghalnia. Felele néki a sokaság: Mi azt hallottuk a törvényből, hogy a Krisztus örökké megmarad: hogyan mondod hát te, hogy az ember Fiának fel kell emeltetnie? Kicsoda ez az ember Fia? Monda azért nékik Jézus: Még egy kevés ideig veletek van a világosság. Járjatok, amíg világosságotok van, hogy sötétség ne lepjen meg titeket: és aki a sötétségben jár, nem tudja, hová megy. Míg a világosságotok megvan, higyjetek a világosságban, hogy a világosság fiai legyetek. Ezeket mondá Jézus, és elmenvén, elrejtőzködék előlük.” (Ján. 12, 32-36.)

Felemeli a fejét: így jön rá a kenet. (vö.: Zsolt. 110,7.)
Felemeli a szemeit, és nem a láthatókra néz.

Jézus felemeltetik a keresztre…
Nekünk is fel kell emelnünk a szemünket és az egész lényünket a keresztre.