Amit csak Krisztus tehet

Amit csak Krisztus tehet

Bibliatanulmány a Rómaiakhoz írt levél, a Korintusi levelek és a Galata levél alapján.


Holló Miklós: Amit csak Krisztus tehet

Róm.1,8. "Először hálát adok az én Istenemnek a Jézus Krisztus által mindnyájatokért..." Ez az, amit nem a mi természetes identitásunk tesz meg először, hanem a bennünk lakó Krisztus-én, krisztusi identitás. (Mindent megtenne, csak ezt ne, a természetes énünk.) De a krisztusi identitás - ha működik - a következő kijelentéseket teszi:

- Hálát adok Istennek a Krisztus által (azaz dicsőítésre csak az én Krisztus énem képes)(Róm.1,8.).

- Isten dicsőségét szemlélem, alkotásaiból megértem és meglátom, az Ő hatalma és istensége előttem nyilvánvaló, és Istent és az Ő dicsőségét megőrzöm ismeretemben (Róm.1,18-32.).

- Már akkor kibékített Isten Magával minket (engem) a Golgotán Jézus által, amikor ellenségei voltunk (voltam), hogyne tartatnánk meg most, amikor a szerelmesei lettünk. Megbékültünk a halála által, megtartatunk az Ő élete által és dicsekedünk Istenben a mi Urunk Jézus Krisztus által, Aki ezt a csodálatos megbékülést szerezte (Róm.5,11.).

- Az első Ádám elesése miatt uralkodott a halál sokáig, de akik a második Ádámban élnek, azok az uralom pozíciójában vannak ebben az életben is, mert ők a kegyelem és a megigazulás bőséges ajándékában részesültek. És a következő korszak a második Ádámról szól (Róm.5,17.)!

- Azt gondolom, hogy meghaltam a bűnnek és Istennek élek az én Uram Jézus Krisztusban (Róm.6,11.). A halál a bűnre vonatkozik, az élet pedig Istenre. "Mert a bűn zsoldja a halál, az Isten kegyelmi ajándéka (KARIZMÁJA) pedig örök élet a mi Urunk Krisztus Jézusban." (Róm.6,23.)

- Az örök élet pedig az, hogy valóban megismerem az Istent, az egyedül Igazat és Akit elküldött, a "Jézus Krisztust" (Ján.17,3.). Az Evangélium is azért lett leírva, hogy hitem legyen Jézus Krisztusban, az Élő Isten Fiában, és ezt hívén életem legyen az Ő Nevében (Ján.20,31.). Ezek a könyvek - és a könyv - a krisztusi identitásomat hívatott erősíteni!!!

- Testem a bűn törvényét szolgálja, de elmém (tudatom) Isten törvényét. "Kicsoda szabadít meg a halál testéből?" A válasz az a krisztusi én, akiről már beszéltünk, az, aki hálát ad Istennek. Csak az elmém (a tudatom) szellemében való megújulás által, a krisztusi identitás megerősítése által lehet Istent igazából szolgálni (Róm.7,24-25.).

- Vége az éjszakának! Többé nem a testnek kell vetni, hanem a szellemnek, hogy örök életet arassunk! Le kell vetni először a sötétség cselekedeteit - egy gonosz fa gonosz gyümölcseit - és fel kell öltözni a Krisztust! Kerüljön kívülre, ami bent van (Róm.13,14.)!

- Nem kell a másikat ítélgetni! A testvérem is meg fog állni, az Úr által (Róm.14,4.).

- Bármit teszünk: eszünk, iszunk, élünk, halunk, az Úréi vagyunk, és ez a lényeg! Ő – Krisztus - azzal a céllal halt meg, támadt fel és elevenedett meg, hogy mind élőkön, mind holtakon URALKODJON (Róm.14,7-9.)!

Krisztusé vagyok...

Krisztus bennem él...

Krisztus engem megerősít...

Krisztusban van az erőm...

Krisztusban van a felkenetésem...

Gondolom, hogy: hálát ad (Róm.1,8.), dicsekszik (5,17.), uralkodik az életben (5,17.), meghalt a bűnnek és Istennek él (6,11.), Isten karizmája az örök élet az Úr Krisztus Jézusban (6,23.), felöltözni a Krisztust (13,14), Krisztus szerinti indulat, egymás befogadása és a közös dicsőítés (15,5.), Krisztus cselekedetei szóval és tettel, jelek, csodák, Szent Lélek ereje által evangelizálni (15,15-18.) Istent Krisztus által dicsőíti.

A Róma levél Krisztusa

Én, mint hívő az örök élet karizmáját kaptam Istentől, a mi Urunk Krisztus Jézusban (6,23.). Krisztus Jézus pedig meghalt a bűnnek és feltámadt, hogy Istennek éljen, ugyanígy én magamról azt gondolom, hogy meghaltam a bűnnek de Istennek élek a mi Urunk Jézus Krisztusban (6,11.). Ez a személy, Jézus Krisztus bennem él, és én uralkodom ebben az életben, mert a kegyelem és az igazság, (azaz a tökéletes megigazulás) ajándékának bővölködésében részesültem (5,17.). Most, hogy megbékéltem Istennel, dicsekedem Istenben a mi Urunk Jézus Krisztus által - azaz a bennem lakó Krisztus által (5,11.). Dicsekszem és hálát adok ugyancsak a Jézus Krisztus - mégpedig a bennem elevenen élő, ható Jézus Krisztus - által (1,8.). Tudom és meg vagyok győződve arról, hogy a Krisztus Jézus szerinti indulat az, hogy egymással összhangban, egy szívvel, egy lélekkel dicsőítjük az Istent, éspedig a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyját. Mert Istent az dicsőíti meg elsősorban, ha mi egymást befogadjuk, ahogy Krisztus befogadott minket, és Krisztusban hívő testvéreinkről úgy gondolkodunk, mint saját testrészeinkről (15,5-6.). Mindezek fölébe felöltözöm a Krisztust, és nem táplálom hústestemet a kívánságára (13,14.). Amit Krisztus cselekszik ma is az emberek hitben való engedelmességégére, az: jelek, csodák, és a Szent Lélek erejének különböző megnyilvánulásai, annak érdekében, hogy a föld be legyen töltve az Élő Evangéliummal (15,18-19.). Az én bensőm ezért ma is Istent Krisztus által dicsőíti, hiszen én Krisztusban vagyok, és Ő énbennem van (16,27. ; 16,11-13. ; v.ö.: Ján.14,20.).

Az első korintusi levélben szereplő Krisztus

Mi, hívők a kegyelmet és a karizmákat Krisztus Jézusban kaptuk és kapjuk meg folyamatosan (1,4.). Nem magunktól kerülünk Krisztus Jézusba, hanem Isten helyez minket Krisztus Jézusba, Aki Bölcsességül lett nekünk Istentől és Megigazulásul és Megszentelésül és Teljes Megváltásul. Így tehát Istentől vagyunk a Bölcsességben, a megigazulásban, a megszentelődés és a teljes megváltás folyamatában (1,30-31.). Így dicsekszem az Úrban! Nem vagyok kisded Krisztusban, hogy emberek szerint járjak, nem vagyok a hústest vezetése alatt, hanem szellemi vagyok Krisztusban. Isten munkatársa, Isten szántóföldje és Isten épületének része vagyok (3,1.9.). Fizikai testem a Krisztus tagja, testrésze és a Krisztus tulajdona. A vele való végső és teljes egyesülésre van rendelve (6,13.15.). Itt a földön nem a paráznával kell egyesülni, hanem az Úrral egyesülök, hogy egy szellem legyek Ővele (6,17.). Földi szolgai állapotban is az Úr szabadosa vagyok (6,22.). Bár azt mondom, az Úrban, mégis én Krisztusban az Atyát is látom, mert meg van írva: Nekünk - a hívőknek - egy Istenünk van, az Atya, Akitől van az Univerzum és mi is Őbenne élünk, és egy Urunk, a Jézus Krisztus, Aki által az Univerzum és mi is Őáltala (8,6.)!

- Nem sértem meg a testvéreimet, még a legerőtlenebb atyámfiát sem, mert ő is egy Krisztussal (8,12.)! Nem vetem meg a Krisztus Testét, sem az Ő Testével való táplálkozást, ahogy atyáink megvetették a mannát a pusztában, - evvel kísértették a Krisztust - és elvesztek a tüzes kígyók miatt (10,9). Tudom, hogy életem örök kísérője és Kőszirtje a Krisztus, csak Ő oltja el a szomjamat (10,4.). Mert a hálaadás pohara: Krisztus vérével való valóságos közösségünk, a megszegett kenyér pedig - az Úrvacsorában - Krisztus testével való valóságos közösségünk (10,16.). Nem lehetek az Úr asztalának is és a démonok asztalának is a részese, nem ingerelhetem haragra Őt, mert nem vagyok erősebb Nála és nem lehetek része az "eukrisztiának" (10,21.22.).

- Fejem a Krisztus , ahogyan én is feje vagyok feleségemnek, aki az Úrban a másik felem, mert meg van írva: " nincs férfiú asszony nélkül az Úrban" (11,11.). Mi, hívők a Szent Lélek által mind egy testté kereszteltettünk meg, akár zsidók, akár görögök, akár szolgák, akár szabadok, és egy Szellemmel itattattunk át(12,13.)... Mi tehát Krisztus Teste vagyunk és tagjai rész szerint (12,27.). Szeretem Krisztust és tudatom középpontjában Ő él, Aki a Szeretet. Vele azonosulok, mert Őt szeretem. Én Isten kegyelme által VAGYOK AKI VAGYOK Krisztusban (15,10.). Nem lett hiábavaló Istennek felém irányuló kegyelme, mert cselekszem Isten akaratát, de nem én, hanem Isten velem működő és velem való kegyelme (15.10.). És azt is tudom, hogy ez a munka nem hiábavaló az Úrban (15,58.)! Megerősítem magamat az Úrban, hogy megálljak a hitben, mint erős férfi és minden dolgom szeretetben megy végbe (16,13.14.)! Tudom, hogy az első Ádámban meghalt az emberiség, de a második Ádámban, Aki a Krisztus, megelevenedünk (15,22.). A második Ádám korszakának a hajnalán vagyunk!

- Egymást pedig igazából Jézus Krisztusban tudjuk elfogadni és szeretni (16,24.).

A 2. korintusi levél szerinti

- Nekünk, hívőknek bőséges a vigasztalásunk Krisztus által (1,5.). Isten minket - a többi szentekkel együtt - Krisztusban megerősít, felken, elpecsételt és a Szellem zálogát adta ami szívünkbe (1, 21-22.). Ha kapu nyílik az Úrban , akkor az azt jelenti, hogy Isten csodálatos lehetőségeket nyit meg előttem Jézus Krisztus miatt (2,12.). Istennek legyen hála azért, hogy Ő mindig diadalra vezet engem (minket) a Krisztusban, és az Ő ismeretének jó illatát minden helyen megjelenti általam (általunk) (2,14.)! Tisztán beszélek, nem hamisítom meg Isten Igéjét, hanem Istenből szólok Isten előtt a Krisztusban (2,17.)! Az Ó -

- szövetség olvasásakor is tisztán és élesen látom Isten dicsőségét, mert a lepel Krisztusban eltűnt (3,14.). Egészen biztosan tudom azt, hogy Isten, Aki feltámasztotta az Úr Jézust, a Jézus által engem is feltámaszt és a többi szentekkel együtt előállít (4,14.). Krisztus szereleme szorongat minket (5,14.)! Úgy vélekedek, hogy ha egy meghalt mindannyiunkért, tehát mindnyájan meghaltunk, és azért halt meg mindenkiért (Jézus), hogy akik élünk, ezután ne magunknak éljünk, hanem Annak, Aki értünk meghalt és feltámasztatott (5,15.). Azért, ha én a Krisztusban vagyok, akkor új teremtés vagyok, a régiek elmúltak, és (íme) újjá lett minden (5,17.)!

- A gyülekezet kiküldött szolgálói: a Krisztus dicsősége (8,23.). Mi, hívők az Isten előtt Krisztusban szólunk az emberek épülésére (12,19/b.)! Aki használ bennem, és az embereket építi, az az általam szóló Krisztus (13,19.)!

És mi áll a Galata levélben?...

- Hálát adok az Istennek és a mi Urunk Jézus Krisztus Atyjának minazokért a dolgokért, amit nekünk Krisztusban elkészített. Mert mi, hívők például a teljes szabadságot is megnyertük Krisztus Jézusban (2,4.). Krisztusban kerestük és találtuk meg a tökéletes megigazulást, tehát nem a törvényből és nem szabályok követése által, hanem Krisztus Jézusba vetett hitből, és Krisztus Jézusba vetett hit által igazulunk meg (és minden ember csak így lehet igaz Isten előtt)(2,16-17.). Krisztussal együtt megfeszíttettem. Élek többé nem én, hanem él bennem a Krisztus; amely életet pedig most e testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, Aki szeretett engem és önmagát adta értem (2,20.). Krisztus váltott meg engem a törvény átkától, átokká lévén értünk, mert meg van írva: Átkozott minden, aki fán függ: hogy az Ábrahám áldása a Krisztus Jézusban legyen a pogányokon, hogy a Szellem ígéretét elnyerjük hit által (3,13-14.). Minekutána eljött a hit, nem vagyunk többé a vezérlő mester - a törvény – alatt, mert mindnyájan Isten fiai vagyunk a Krisztus Jézusban való hit által. Mert akik a Krisztusba merítkeztünk be, Krisztust öltöztük fel. Nincs zsidó, sem görög; nincs szolga, sem szabad; nincs férfi , sem nő; mert mi mindnyájan egyek vagyunk a Krisztus Jézusban. Ha pedig Krisztuséi vagyunk, tehát az Ábrahám Magva vagyunk, és Ígéret szerint ÖRÖKÖSÖK (3,25-29.)! Minthogy pedig fiak vagyunk, kibocsátotta az Isten az Ő Fiának Szellemét a mi szívünkbe, Aki ezt kiáltja: Abba, Atya ("Édes Apukám!")! Azért nem vagyok többé szolga, hanem fiú, ha pedig fiú, Istennek örököse is Krisztus által (4,6-7.). Éppen ezért a szabadságban, amelyre engem Krisztus megszabadított, megállok, és nem kötelezem meg ismét magam a szolgaság igájával. Mert Krisztus Jézusban sem a körülmetélkedés nem ér semmit, sem a körülmetéletlenség, hanem a szeretet által munkálkodó hit (5,1. ; 5,6.). Akik pedig Krisztuséi, a hústestet megfeszítették indulataival és kívánságaival együtt (5,24.). Nekem pedig ne legyen másban dicsekedésem, hanem a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjében, Aki által nekem megfeszíttetett a világ és én is a világnak, mert a Krisztus Jézusban sem a körülmetélkedés, sem a körülmetéletlenség nem használ semmit, hanem az Új Teremtés. És akik e szabály szerint élnek, békesség és irgalmasság azoknak és az Istennek Izráelén (6,14-16.)! Ámen.