
Szonett
Itt a város, amelyben éltem,
Szegényeit megsüvegeltem,
S mostanra napba öltözött.
Mondd: ki lenne nálam boldogabb?
Ha leguggol mellém az alkonyat,
Elrebben az éhes vad űzöttsége
Egyszersmind a jóllakott pribék békéje is.
És hálóját szétbontja a pillanat,
Hogy a mindenség ellobbanjon és sas -
szárnyait kitárja a csend.
Hogy megpihenjen végre már
A koldus Lázár Ábrahám oldalán
Hogy megpillantsam végre én is Őt!
Esdve, kérőn néz rám
Vár rám a város
A Menny...
A Hazám...
2010. augusztus 10., kedd
Szonett (2000.)
Gulyás Gabriella emléke
Bene Júlia sorai
Miklósról több kedves emléket is őrzök, onnét fogva, hogy szüleink barátsága révén gyerekkorunkban többször is találkoztunk, például a kertünkben rendezett bográcsozások alkalmával, de ezek már halvány emlékek.
2010. augusztus 7., szombat
Zenék
Zenék
A verseket, a dalszövegeket és a gyerekdalokat végigböngészve egyre több hangfelvételre találhatnak a kedves látogatók.
A hangfelvételek meghallgatására a szövegekhez beiktatott médialejátszók szolgálnak. Indítás után kis időbe telik, amíg a zenék megszólalnak. Türelem! Érdemes várni.
A hangfelvételek házi készítésű archív felvételek.
A hangfelvételeket szerzői jog védi!
2009. február 5., csütörtök
Magyar Csaba emlékező sorai
Miklósról, néhány együtt eltöltött percről, óráról szép emlékeim vannak.Egy koreai zongorista Schubert-szonátát játszott, és mi végigelemeztük, mikor milyen hangnemben járunk... Nagyon mókás volt, jól éreztük magunkat. Olyan is volt, amikor Krause Marika néninél volt Miki vendégként órán, és én ott ültem, hallgattam őt és figyeltem, hogy működnek együtt, s hogy milyen nagyszerűen helytállt Miklós akkor is. Valamikor a házasságunk elején meglátogattatok bennünket, amikor még albérletben laktunk, az is kedves emlék számomra.
Tudom, milyen elveszíteni valakit, akit nagyon szeretünk, és együttérzek veled és a gyerekekkel.
Szeretettel:
Magyar Csaba
2008. december 15., hétfő
Kutrik Bence visszaemlékezése
Nem nagyon tudom szavakkal leírni, amit kaptam tőle. Minden nap eszembe jut, mert nagyon jó barátomnak tartom és mert nagyon hiányzik. A mai napig is minden nap eszembe jut és nem értem, hogy mi történt, illetve miért történt. Rengeteg kérdésem van még, amit meg akartam beszélni vele, mind zenei, mind az életről.
Az egyik legjelentősebb dolog, amit kaptam tőle, az talán az volt, hogy abban a cinikus országban és korban, amikor a Miklóst megismertem, ő egy sziget volt, ahol ez a cinizmus és rosszindulat nem létezett. Baráti közeledésemet - amit az iránta érzett végtelen tiszteletem okozott, amiatt, amilyen zenész volt - örömmel és segítőkészen fogadta, és ezzel hitet adott nekem, hogy van értelme zenével foglalkozni. A zene mindig is nagyon fontos volt nekem, és ez adta a barátságunk kezdeti alapjait.
Aztán persze, ahogy teltek az évek, sokszor beszéltünk minden másról. Nem értettünk mindenben egyet, mivel engem nem érdekelnek az egyházak és vallások, és ő egy mélységesen hívő személy, de ettől függetlenül rengeteg okos dolgot tanultam tőle az életre vonatkozóan.
2008. december 11., csütörtök
2008. december 10., szerda
Kánon
Kánon
Uram, az éjszaka
semmit is nem fogtunk;
Mostan a Te Szavadra
kivetjük a hálónkat!
Habok sokaságával
telik meg a csónak;
eredj el tőlem, Uram,
mert bűnös ember vagyok!
Emberek tengere
halásza leszel ma,
és mostantól sokakat
országomba beviszel!
Emberek tengere
halásza leszek ma,
és mostantól sokakat
országodba beviszek!
Jézus Krisztus engemet megváltott
Jézus Krisztus engemet megváltott,
engemet megváltott, engemet megváltott,
Jézus Krisztus engemet megváltott,
mert vérét adta értem! (Hurrá!)
A Sátán most már mindhiába vádol,
mindhiába vádol, mindhiába vádol,
kiragadtattam kegyetlen markából,
és szent Fiával trónra ültetett (Isten)!
Így Ővele élek most és mindörökké,
most és mindörökké, most és mindörökké,
mert temploma lettem most és mindörökké,
Jézus most már szívemben az Úr!
És nincs más vágyam, glóri, halleluja,
glóri, halleluja, glóri, halleluja,
velem jár Krisztusom, glóri, halleluja,
és betölti az egész életem! Ámen!
Zenehallgatás:
Miklós előadásában otthoni felvételen:
Mikor visszahoz téged az Úr
Mikor visszahoz téged az Úr
Mikor visszahoz téged az Úr,
mikor visszahoz téged az Úr,
megemlékezzél a fogságról,
mikor visszahoz téged az Úr!
Mikor megbocsát néked az Úr,
mikor megbocsát néked az Úr,
megemlékezzél, s mondd, hogy "soha többé",
mikor megbocsát néked az Úr!
Mikor felövez téged az Úr,
mikor felövez téged az Úr,
megemlékezzél a keresztfáról,
mikor felövez téged az Úr!
Mikor felvisz a mennybe az Úr,
mikor felvisz a mennybe az Úr,
megemlékezzél majd Pünkösdről,
mikor felvisz a mennybe az Úr!
Mikor új testet ad majd az Úr,
mikor új testet ad majd az Úr,
nem emlékezel már semmire,
sem fájdalomra, sem könnyre,
mert eltöröl minden könnyet az Úr!
Nem emlékezel már semmire,
sem fájdalomra, sem könnyre,
mert eltöröl minden könnyet az Úr!
Zenehallgatás:
Miklós előadásában egy házi felvételen:
Mi volt a titka Dávidnak?
Mi volt a titka Dávidnak?
Mi volt a titka Dávidnak?
Mindig énekelt!
Háromezer dalt írt az Úrnak,
mindig csak énekelt.
II: Gondold el:
Tíz éven keresztül
minden nap egy dal,
vagy száz éven keresztül
minden tíz nap új dal! :II
II: Jöhet Góliát vagy Ákhis,
és jöhet persze más is,
de minden nap egy dal;
jöhet Absolon vagy Adónia,
kinek fájt a trónra a foga,
de minden tíz nap új dal! :II
Minden tíz nap új dal!
Új dal!
Dal!
Zenehallgatás:
Az alábbi link alatt meghallgatható a dal "Az emberi élet önmagában" című dallal együtt Miklós előadásában:
Csak ez a dal Miklós előadásában:
A barlangban Dávid énekel
A barlangban Dávid énekel
II: A barlangban Dávid énekel,
A pusztában Dávid énekel,
A hegyeken Dávid énekel...
Mindenkor és mindenhol
Szívében hálát adott annak,
Aki mindeneket teremtett,
Dávid énekel, énekel... :II
Hozsánna a Dávid Fiának,
Hozsánna az ő Krisztusának,
Minden szem meglátja Őt,
És leborul a világ
A Messiás előtt!
Hozsánna a Dávid Fiának,
Hozsánna az ő Krisztusának,
Minden szem meglátja Őt,
És leborul a világ
A Messiás előtt!
A Messiás előtt!
A Messiás előtt!
Zenehallgatás:
Otthoni felvételen Miklós előadásában:
Egy másik felvételen:
Drága vagy az Úrnál
II: Drága vagy az Úrnál,
mint azok a csillagok,
mint az a sok ékkő,
mely a hósenen ragyog!
Mert a te Főpapod
most is érted áll az Atyánál
és közbenjár érted!
Érted? :II
Drága vagy az Úrnál,
mint azok a csillagok,
mint az a sok ékkő,
mely a hósenen ragyog!
Mert a te Főpapod
most is érted áll az Atyánál
és közbenjár;
az Atyánál és közbenjár;
az Atyánál és közbenjár
Érted!
Zenehallgatás:
Miklós előadásában otthoni felvételen:
Minden reggel
Minden reggel tölts be engem Szent Szellemmel,
Veled vagyok, Istenemmel, minden reggel!
Kéz a kézben vezess el az égi honba,
Jézus Krisztus otthonába, kézen fogva!
Minden reggel tölts be engem Szent Szellemmel,
Minden reggel tölts be engem Szent Szellemmel!
Zenehallgatás:
Egy házi felvételen Miklós előadásában:
Az emberi élet önmagában...
II: Az emberi élet önmagában
olyan, mint a fű,
Ha csak a földre építetted a házad,
elmossa az eső,
De ha megteszed, amit Jézus mondott,
sziklára alapozol,
És látszólagos őrültséged majd
igazolni fog.
Miért oly nehéz?
Ki mondta, hogy nehéz!?
Hát indulj el az úton
egyre csak fölfelé!
Miért oly nehéz?
Ki mondta, hogy nehéz!?
Ő veled van;
(S) Ennyi az egész! :II
Miért oly nehéz?
Ki mondta, hogy nehéz!?
Hát indulj el az úton
egyre csak fölfelé!
Miért oly nehéz?
Ki mondta, hogy nehéz!?
Ő veled van,
Ő veled van;
(S) Ennyi az egész!
Zenehallgatás:
A dal Miklós előadásában a "Mi volt a titka Dávidnak" című dallal együtt meghallgatható itt:
Csak ez a dal Miklós előadásában:
2008. december 9., kedd
Ki ül a trónon?
Ki ül a trónon,
ez itt a kérdés,
Ki ül a trónon,
válaszolj hát!
Krisztusban életed
el van-e rejtve,
Sziklád-e Ő,
Aki most is megbocsát?
II: Csak egy személynek van joga
szíved oltárán laknia,
és ez az egy személy:
a te mennyei Atyád! :II
Zenehallgatás:
A dal Miklós előadásában:
Istenem, Uram
Istenem, Uram (kánon)
Istenem, Uram, Néked énekelek,
minden nap dicsérem szent Neved!
Erőm és Vígasztalásom Ő, a Király,
Ó, halleluja, halleluja,
Jézus, szeretlek!
Jó az Úr
Jó az Úr
Jó az Úr,
jó az Úr,
Ő aztán minden reggel jó,
és minden este jó,
csak jó, csak jó, csak jó.
Jő az Úr,
jő az Úr,
tudd meg, hogy az égből jön vissza,
értünk jő vissza,
csak jő, csak jő, csak jő.
"Lélekvesztő" (vagyis lélekmentő) Igék (IV.)
IV. „lélekvesztő” (lélekmentő) Ige
Lukács evangéliuma 9. rész
- A 12 kiküldése (1 – 9. vers)
- Betsaida: a „halászat helye”; az 5 ezer megvendégelése. (10 – 17.)
- Péter vallástétele: Péter a kapcsolatot hangsúlyozza.
„És monda nékik: Hát ti kinek mondotok engem? Felelvén pedig Péter, monda: Az Isten ama Krisztusának.” (20. vers)
- Jézus először jelenti szenvedéseit: Itt a 22. vers szintén 6 dolgot mond el ( mint a Máté 16, 21. – ben és a Márk 8,31. – ben):
„…Szükség az ember Fiának sokat szenvedni és megvettetni a vénektől, a főpapoktól és írástudóktól, és megöletni, és harmadnapon feltámadni.” (22. vers)
- A „lélekvesztés” IV. Igéje:
„Mondja vala pedig mindeneknek: Ha valaki utánam akar jönni, tagadja meg magát, és vegye fel az ő keresztjét minden nap, és kövessen engem. Mert aki meg akarja menteni az ő életét (lelkét), elveszti azt; aki pedig elveszti az ő életét (lelkét) énérettem, az megmenti azt. Mert mit használ az embernek, ha mind e világot megnyeri is, őmagát pedig elveszti vagy magában kárt vall? Mert aki szégyell engem és az én beszédemet, az ember Fia is szégyellni fogja azt, mikor eljön az Ő dicsőségével, és az Atyáéval és a szent angyalokéval. Mondom néktek bizonnyal, hogy vannak az itt állók közül némelyek, kik a halált meg nem kóstolják, mígnem meglátják az Istennek országát.” (23 – 27. vers)
Lukács szinte „ismétli” a Máté 16 – ot és a Márk 8 – at: de ezt mindenkinek – minden embernek – mondja. A Lukács 9, 25 – ben nem csak a lelkét veszti el az ember, hanem önmagát, akiért jött Jézus, hogy megkeresse azt.
Itt nem ér véget a fejezet… Tovább zajlanak az események…
- Megdicsőülés (28 – 37. vers)
- A holdkóros fiú megszabadítása (38 – 45. vers)
- Ki a nagyobb? : a kisgyermek (46 – 50. vers)- Az ember Fia már nem Illés, és azért jött, hogy megtartsa, ami elveszett: Samáriai falu! (51 – 56. vers)
- Követési feltételek (57 – 62. vers)
Összefoglalás:
A Lukács evangéliuma 9. részében a lélek megmenekülésének egyetlen módját Isten a lélek Jézus Krisztusért való elvesztésében látja. Ez egyben valamennyiünk számára – akiket csak embernek neveznek – az egyetlen magyarázat és megoldás lelkünkre és annak kezelésére!
Tehát:
1. Elszakadás
2. Kapcsolat
3. Evangélizálás
4. Önátadás – a személyiség helyreállása
"Lélekvesztő" (vagyis lélekmentő) Igék (III.)
III. „lélekvesztő” (lélekmentő) Ige
„ (1) Azokban a napokban, mivelhogy fölötte nagy volt a sokaság, és nem volt mit enniük, magához szólította Jézus az Ő tanítványait, és monda nékik: (2) Szánakozom e sokaságon, mert immár harmadnapja hogy velem vannak, és nincs mit enniük; (3) És ha éhen bocsátom haza őket, kidőlnek az úton; mert némelyek őközülük messzünnen jöttek. (4) Az Ő tanítványai pedig felelének néki: Honnan elégíthetné meg ezeket valaki kenyérrel itt e pusztában? (5) És megkérdé őket: Hány kenyeretek van? Azok pedig mondának: Hét. (6) Akkor megparancsolá a sokaságnak, hogy telepedjenek le a földre. És vevén a hét kenyeret, és hálákat adván, megszegé, és adá az Ő tanítványainak, hogy eléjük tegyék. És a sokaság elé tevék. (7) Volt egy kevés haluk is. És hálákat adván mondá, hogy tegyék eléjük azokat is. (8) Evének azért, és megelégedének; és fölszedék a maradék darabokat, hét kosárral. (9) Akik pedig ettek, mintegy négyezren voltak; és elbocsátá őket. (10) És azonnal a hajóba szálla tanítványaival, és méne Dalmánuta vidékére. (11) És kijövének a farizeusok, és kezdék Őt faggatni, mennyei jelt kívánván tőle, hogy kísértsék Őt. (12) Ő pedig szellemében felfohászkodván, monda: Miért kíván jelt ez a nemzetség? Bizony mondom néktek: Nem adatik jel ennek a nemzetségnek. (13) És otthagyván őket, ismét hajóba szálla, és a túlsó partra méne. (14) De elfelejtének kenyeret vinni, és egy kenyérnél nem volt velük több a hajóban. (15) És Ő inti vala őket, mondván: Vigyázzatok, őrizkedjetek a farizeusok kovászától és a Heródes kovászától! (16) Ekkor egymás között tanakodván, mondának: Nincs kenyerünk. (17) Jézus pedig észrevévén ezt, monda nékik: Mit tanakodtok, hogy nincs kenyeretek? Mégsem látjátok-é be és nem értitek-é ? Mégis kemény-é a szívetek? (18) Szemeitek lévén, nem láttok-é? és füleitek lévén, nem hallotok-é? és nem emlékeztek-é? (19) Mikor az öt kenyeret megszegtem az ötezernek, hány kosarat hoztatok el darabokkal tele? Mondának néki: Tizenkettőt. (20) Mikor pedig a hetet a négyezernek, hány kosarat hoztatok el darabokkal tele? Azok pedig mondának: Hetet. (21) És monda nékik: Hogy nem értitek hát? (22) Azután Betsaidába méne; és egy vakot vittek hozzá és kérik vala Őt, hogy illesse azt. (23) Ő pedig megfogván a vaknak kezét, kivezeté őt a falun kívül; és szemeibe köpvén, és kezeit reá tévén, megkérdé őt, ha lát-é valamit? (24) Az pedig föltekintvén, monda: Látom az embereket, mint valami járkáló fákat. (25) Azután kezeit ismét ráveté annak szemeire, és feltekintete véle. És megépüle, és láta messze és világosan mindent. (26) És hazaküldé, mondván: Se a faluba be ne menj, se senkinek el ne mondd a faluban. (27) És elméne Jézus és az Ő tanítványai Cézárea Filippi falvaiba; és útközben megkérdé az Ő tanítványait, mondván nékik: Kinek mondanak engem az emberek? (28) Ők pedig felelének: Keresztelő Jánosnak; és némelyek Illésnek; némelyek pedig egynek a próféták közül. (29) És Ő monda nékik: Ti pedig kinek mondotok engem? Felelvén pedig Péter, monda néki: Te vagy a Krisztus. (30) És rájuk parancsola, hogy senkinek se szóljanak felőle. (31) És kezdé őket tanítani, hogy az ember Fiának sokat kell szenvedni, és megvettetni a vénektől és a főpapoktól és írástudóktól, és megöletni, és harmadnapra feltámadni. (32) És ezt nyíltan mondja vala. Péter pedig magához vonván Őt, kezdé dorgálni. (33) És Ő megfordulván és az Ő tanítványaira tekintvén, megfeddé Pétert, mondván: Távozz tőlem sátán, mert nem gondolsz az Isten dolgaira, hanem az emberi dolgokra. (34) A sokaságot pedig az Ő tanítványaival együtt magához szólítván, monda nékik: Ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg magát, és vegye fel az ő keresztjét, és kövessen engem. (35) Mert valaki meg akarja menteni az ő életét (lelkét), elveszti azt; valaki pedig elveszti az ő életét (lelkét) énérettem és az Evangéliumért, az megmenti azt. (36) Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, életét (lelkét) pedig elveszíti? (37) Avagy mit adhat az ember az ember váltságul az ő életéért (lelkéért)? (38) Mert valaki szégyell engem és az én beszédeimet e parázna és bűnös nemzetség között, az embernek Fia is szégyellni fogja azt, mikor eljön az Ő Atyja dicsőségében a szent angyalokkal." (Márk evangéliuma 8. rész)
Jézus szánja az éhes sokaságot. 4000 embert lakat jól 7 kenyérrel (1 – 10. vers).
A farizeusok bizonytalansága: képmutatás. Isten nem a nekik való megfelelni akarásból szolgál, hanem a szükség miatt: ahol nagyobb a szükség, ahol 5000 – re jut 5 kenyér, ott 12 kosár marad; ahol 4000 – re jut 7 kenyér, ott 7 kosár marad (11 – 21. vers).
Jézus az Ő szánalma miatt (2. vers) állítja helyre Izráelt is és az Egyházat is.
Aztán a halászat helyénél (Betsaidánál) meggyógyítja a vakot. A vak az ember. Az első gyógyulásnál félig lát: ez lehet Izráel helyreállítása; a második gyógyulásnál már tökéletesen lát. Izráel és az Egyház teljessége: ez Isten Szeme fénye! (22 – 26. vers)
Ezután jön a péteri kijelentés (27 – 30. vers), azután a szenvedés 6 lépése (31. vers). Jézus ugyanúgy sátánnak nevezi az előbbi kijelentést „elfelejtő”, emberi dolgokhoz forduló Pétert. (Nem ő a Kőszikla.) A Márk evangéliumában Jézus a sokaságot is és a tanítványait is magához hívja. Szinte szó szerint ugynazt mondja itt is, mint a Máté evangéliuma 16. részében, avval a különbséggel, hogy itt azt is hozzáteszi, hogy „… énérettem és az Evangéliumért” ! Tehát rögtön „aprópénzre” váltja – gyakorlativá teszi – az „…énérettem” – et. ( 32 – 37. vers)
A 38. versben a visszajövetelt is az Evangélium látószögéből világítja meg: az Evangélium hirdetése az a földi cél,amiért és amiben érdemes „elveszteni” a világegyetemnél is többet érő lelkünket.
„ Mert valaki szégyell engem és az én beszédeimet („logosz”) e parázna és bűnös nemzetség (fej, törzs, korszak, emberöltő, generáció) között, az ember Fia is szégyellni fogja azt, mikor eljön az Ő Atyja dicsőségében a szent angyalokkal.”
Összefoglalás:
A „lélekvesztés” eddigi Igéiben
1. a Máté evangéliuma 10. részében az ELSZAKADÁS – t,
2. a Máté evangéliuma 16. részében a DÖNTÉS – t és a KAPCSOLAT – ot,
3. a Márk evangéliuma 8. részében az EVANGÉLIZÁCIÓ – t hangsúlyozza a Szent Lélek.































